Fura, de én szeretek
takarítani. A takarítás, rendrakás az egyik legjobb terápia, amit magamon
kipróbálva eredményeket tapasztaltam. Imádom, amikor kikapcsol az agyam, és a
terek és tárgyak tisztulása révén belül is érzek valamiféle megkönnyebbülést.
Sokan ajánlják is, hogy ha változások, elengedések, lezárások vannak az
életünkben, egyben a környezetünket is tisztítsuk, változtassuk meg. Nekem a
takarítás olyan, mint a testmozgás, rendszeresen szükségem van rá, hogy
feldolgozzam a történteket és kitakarítsam magamból gondolatilag is a nem
odaillő dolgokat, amit aztán átültetek oda, hogy az életemből is kitakarítom a
már fölösleges tevékenységeket, szokásokat esetleg egyéneket.
Az utóbbi időben azt vettem
észre – most hogy Punciska már egyre önállóbb és aktívabb egyéniségként
követeli a figyelmet - ,hogy szinte láthatatlan tisztítóeszközöket használva,
megkönnyíti a dolgomat, és anélkül, hogy bármiféle erőfeszítést tennék
ezirányba, folyamatosan tűnnek el az életemből a már nem engem szolgáló dolgok,
jelennek meg azok, melyek egy új kezdetet hoznak, és a múltbeli dolgok közül
pedig folyamatosan esnek ki a szekrényből az utolsó csontvázak is, melyek
elintézetlen vagy lezáratlan ügyként mentálisan tartottak fogva.
Biztos, hogy a kis Angyalka
is teszi a dolgát, és lehet, hogy azzal, hogy sikerült elfogadnom saját
nőiességemet és ezáltal az életemet, talán bele is simulok az eseményekbe és
mintegy hagyom, hogy a dolgok jöjjenek és megtörténjenek.
Nem a tudatosság hiányáról
van itt szó, korántsem. Hát ha valaki, akkor én tudom, hogy mit jelent az élet
minden percét, minden célunkat lépésről-lépésre tervezetten, megfontoltan és
irányítottan élni. Nem tudom, hogy létezik-e még olyan
célmegvalósító-kitűző-elérő-menedzsment és egyéb technika, amit ne próbáltam
volna ki, csak, hogy haladjon az életem.
Céltáblára írogatás, puha és
keménytáblás, rendszerezett és képekkel teleragasztott célfüzet, reggel fél
órával korábban kelés, hogy az amerikai motivációs tréner előadása nyomán
minden reggel kézzel leírjam a jelen idejű, egyes szám első személyben
fogalmazott céljaimat, SMART és egyéb célkitűző technikák, Excell táblázatok,
gyertya gyújtás, hála ima, mantrák, meditációk, kis cetlikre felírt célok
pénztárcában hordása, célok ismételgetése napközben magunkban…. szóval lehet,
hogy még lenne több is, egyelőre most ennyi jutott eszembe, amit biztosan
kipróbáltam.
Akkoriban azonban egy valamit
nem csináltam … nem ÉLTEM. Nem éltem a SAJÁT életemet.
Pont amiatt, hogy kapaszkodót
kerestem a technikákban, és hittem, hogy mindent megteszek (cselekvési tervem
is volt :-) és tettem is
sok mindent ). Egy dolgot nem vettem figyelembe, hogy mi az, amit IGAZÁN ÉN
AKAROK, ….. és a SAJÁT ÉLETEMBEN.
Félreértés ne essék. Fenti
technikák működőképesek … lehetnek. Én most más utat választottam. Két éve az
összes technikát kitakarítottam az életemből. Nagytakarítással, fertőtlenítővel :-) , ablaktisztítóval, mindennel, csak hogy kitakarítsam
az elmémet is.
És a következő történt.
Eleinte bepánikoltam, hogy most aztán mi lesz? Mivel töltöm ki azt az időt,
amit a cél-menedzsmentre fordítottam? Most mi lesz az életemmel? Most csak
sodródni fogok? Milyen ember vagyok én, ha már nem is foglalkozom a céljaimmal?
Hogy leszek így sikeres, hiszen a sikeres emberek, mind célokat tűznek ki? Úristen,
most majd összecsapnak a fejem fölött a hullámok, hiszen nincs iránytű, ami
vezetne!
Aztán a pánikmélypont után ….
kezdtem észrevenni az ÉLETET. Volt, hogy csak ültem a teraszon és néztem a
fákat. Volt, hogy kényszercselekvésként elkezdtem virágokat ültetni, ami azóta
is nagy szenvedélyem :-) Volt, hogy elmentem bevásárolni, és sétáltam és
néztem az embereket. … Kezdtem visszatérni a SAJÁT ÉLETEMBE, és kezdtem
megismerkedni a saját életemmel.
Szépen lassan egyre jobban
kezdtem érezni, hogy milyen ételt kíván a szervezetem. Elkezdtem mozogni,
futni, aerobikozni stb., és ami nem tetszett abbahagytam (azóta is utálok futni :-) ). Eltettem az összes önfejlesztő-ezo-spiri-és majd
én tudom, hogy neked mi lenne a jó könyvet 3 nagy banános dobozba. Rájöttem,
hogy imádom a romantikus regényeket és a krimiket is.
Ja, hogy ez így lehet, hogy
úgy tűnik, mintha egy mentális beteg épülne fel és rehabilitálódna?
Tulajdonképpen igen :-) Aztán szépen elkezdtem látni azt is, hogy hány és
hány ember nem a saját életét éli, rohan, kapaszkodókat keres, hajszolja az
illuzórikus bálványokat (célokat, vágyálmokat, pénzt stb.) , és közben nem ÉL.
Hogy jön ez a
nagytakarításhoz? Hát úgy, hogy azt vettem észre, hogy amióta a saját életemet
élem, van egy végtelenül erős takarító berendezés körülöttem, most már
Angyalkával együtt :-) Nem „fáradok” el a takarításban, mert a berendezés
folyamatos üzemmódban van. Ezáltal van időm, lelkesedésem, energiám,
szenvedélyem, öröm és vidámság, van nyugalom és harmónia és ez a láthatatlan
takarító berendezés olyan iránytűvel rendelkezik, melyet néha megpróbálnak
páran más irányba hangolni, de már rövid idő alatt visszaáll a helyes irányba.
Mi lenne, ha egyre többen
hagynánk, hogy a takarító berendezésünk működjön? Talán több tolerancia,
empátia, öröm és nyugalom lenne a környezetünkben, hiszen hagynánk egymást
élni.
Kíváncsi vagyok Rád Angyalka
nagyon ( és most beszélgettem apukáddal, ő is :-) ), hogy neked milyen az iránytűd, a takarító berendezésed! Igyekezni fogunk,
hogy Te is tudd élni a saját életedet, és abban is, hogy ebben legfőképpen
azzal támogassunk, hogy megmutatjuk Neked, hogy mi is ezt tesszük!
