Egy év az anyaegyetemen, avagy mit tanultam az anyaság első évében

Napok óta érzem, hogy valahogy össze kéne saját magamnak foglalnom, hogy mit is tanított nekem gyermekem első éve. Mivel a folyamatos fejlődésre vagyok beállítva mindenben, így ismerem magamat, hogy ha átgondolom és leírom azt, hogy mennyi minden alakult, változott a szokásaimban, nőiességemben, emberségemben stb., akkor mennyei nyugalom lesz úrrá rajtam, hiszen érezhetem, hogy haladtam. (Hosszú évek önismerete kellett ahhoz, hogy megismerjem és elfogadjam magamban azt, hogy folyamatosan tanulni, fejlődni akarok, ez a lételemem, a személyiségem egyik fontos alapköve. Azáltal, hogy megismertem, hogy így működöm alapjában, és ezáltal nőként és anyaként is, a körülöttem lévők is tudják és elfogadják, hogy az élet minden területén folyamatosan fejlődni és javulni akarok. Ha már karriercoachingot nézünk, akkor folyamatos kérdéseim magam felé a : Hogy lehetne ezt még jobban csinálni? Miben venném észre, ha ebben fejlődnék? Mit kell tennem azért, hogy javuljon a helyzet? stb. Nem robot vagyok J, hanem pusztán ilyen J, és mivel drága párom is hasonló, elképesztő humorral tudjuk a helyzetekből mindig kihozni a legjobbat, néha agyára menve ezzel a körülöttünk lévőknek :D )

www.goodwp.com

Az alaptémához visszatérve, ahogy közeledik Anna szülinapja, egyre tisztábban látom és érzem azt, hogy mekkora utat jártunk be mindketten. Ő most tanul járni, ami hatalmas élményként színesíti meg a mindennapjait, felfedezve mindent, ami nem az ő játéka (azokat már rég megunta, hiába vagyunk elképesztő kreatívak). Én napi szinten több órát töltök előre hajolva sétáltatva őt, ami után a kiegyenesedés szinte egy gyors törzsfejlődési szakasz örömét hozza el számomra, értékelve azt, hogy milyen szerencsés, hogy nem ősembernek születtem, tudok egyenesen járni.  Egy kisgyermek első éve hatalmas lépés a kis testének és lelkének egyaránt. Egy apró pici csecsemő, mentálisan, érzelmileg, szellemileg és fizikálisan is hatalmas fejlődést tesz meg, míg egy éves korára totyogó kisgyermekké válik.

Na és mi, anyák? Mi is változunk, fejlődünk? Akár tudatosan figyeljük magunkat, akár nem, óriási változást, tanulást tud hozni ez a szakasz (akinek több és nagyobb gyermeke van, szerintem azt mondja, hogy a későbbiek is J ) .

Lássuk hát, hogy akkor én mit tanultam ebből az időszakból (a lista valószínű számtalan ponttal folytatható lenne, lesz sok olyan pontja, ami sok anya számára egyértelmű, és lesz sok olyan pontja, mely nem csak anyák számára egyértelmű és lehet, hogy tudjuk is, ennek ellenére az anyaság nálam intenzívebben megerősítette a témát):

1. Mindig, nincs kivétel, mindig hallgass a szívedre, minden élethelyzetben!

2. Ha megtanulsz újra gyermek lenni Te magad is, hallani fogod gyermeked lelkének minden rezdülését!

3. A gyermek a család egyenrangú tagja, nem alárendelt és nem is fölérendelt tag.

4. Ha egy baba sír, annak oka van, nem azért sír, hogy téged idegesítsen, még ha ideges is leszel, keresd meg az okát, ami eleinte pár dologra szűkül (éhes, kakilt, pisilt, álmos, front van, telihold van, nem szimpatikus emberrel találkozott)

5. Csak a megérzéseidre és az ösztöneidre hallgass, ha a gyerekről van szó, és ez igaz mindenre (táplálás, öltöztetés, kire bízzuk, hogy altassuk és hol stb.)

6. Eddig is tudtuk, de most még inkább megerősödik, hogy nem kell megfelelni senkinek, bármit is mondanak a viselkedésünkről, cselekedeteinkről, döntéseinkről.

7. Ha Te jól érzed magad és boldog vagy a gyermeked is az, mert akkor tudni fogod neki mi a jó.

8. Nem attól vagy jó anya, ha mindent kontrollálsz és napi 24 órát vagy a gyermekkel, hanem ha minőségi időt töltesz vele.

9. Ha mások tanácsokat osztogatnak, ne harapd le a fejüket és nyársald fel őket, hogy Te majd úgyis tudod, hanem mindenkit hallgass meg, és dönts arról, hogy mit építesz be a saját életetekbe abból.

10. A lelkiismeret-furdalás egy furcsa mumus, amit a gyermek öröme tud elűzni. Ha lelkiismeret-furdalásod van, mert pár órát másra bíztad a gyermeket, de közben ő boldog és jól érzi magát, akkor hipp-hopp elillan a mumus.

11.  A családban nincs olyan, hogy ki az első, a család az első és az, hogy mindenki jól érezze magát. (Ez egy nehéz munka volt, mert a családból azt a mintát hoztam és a párom is, hogy a gyerek az első mindig. Persze, hogy ő a legfontosabb, ez nem kérdés, bizonyos helyzetekben azonban a közös családi érdek előnyt kell hogy élvezzen. Mindenki jóléte a fontos, amiben benne van az is, hogy egy anyának nem kell mártírszerepben feláldoznia magát azért, mert anya lett. Nem kell lemondani a személyes jólétünket támogató olyan dolgokról, mint pl. fodrász, kozmetikus, randi, kikapcsolódás, kinek éppen mi csak azért, mert anyák lettünk. Az anyai minőség inkább a kiteljesedés felé vigyen minket, nőket, mintsem az áldozati szerep felé.)

12.  A gyermek az álmaid megvalósulásának támogatója és segítője. Keresd a benned rejlő kincseket vele együtt! Lehet, hogy olyanra bukkansz, amire nem is gondoltál eddig!

13.  Fölösleges üveges bébiételt venni (egyet kaptunk összesen ajándékba), mert szörnyű az íze és ennél sokkal finomabbat lehet otthon előállítani.

14.  A cici olyan tejtermelő képességgel rendelkezik, amire álmomban sem gondoltam volna. (A gyermekszoba egyik szekrényén díszeleg az a tejesüveg, melyet még a kórházban kaptam díjként, mert a legtöbb tejet leadó anyuka voltam J A párom több száz serlege mellett az átlátszó tejesüveg látványa így mindig melegséget hoz a szívembe … )

15.  Szeresd a testedet, meghálálja, és ezzel mutatsz jó példát a gyermekednek is!

16.  Egy babát nem nevelgetni, hanem szeretgetni kell!

17.  Lehet úgy kommunikálni a gyermekkel, hogy nem használjuk a „nem szabad” kifejezést!

18.  Az agy elképesztő teljesítményre képes akkor is, ha nem aludtál egy éve 2 óránál többet megszakítás nélkül. (A 8 óra nem ugyanaz, mint a 4 X 2 óra, anyáknál más a matematika dimenziója)

19.  Az agykontroll tényleg és tényleg működik mindenben.

20.  Lehet és szabad sírni romantikus filmeken!

21.  A gyermeked öröme tényleg a legnagyobb öröm.

22.  Megéri dolgozni azon, hogy a család tényleg családdá váljon és közben a párkapcsolat is javuljon. Rendkívül sok energiát igényel, de nagyon megéri.

23.  Az anyasággal lehullnak az álarcok. Tiszta önmagaddá válsz, és ezt vállald is fel a párod és mindenki előtt! Úgyis azok maradnak ezáltal meg, akiknek meg kell.

24.  Nem kell mindig csinálni Valamit, ha csak úgy mennek a napok, akkor is történnek a dolgok, és könnyebben megtanulható ezáltal a pillanat élvezete.

25.  Az anyaság a karriered része és nem hátráltatója.

26.  Egy ember biztos, hogy van, aki feltétel nélkül szeret, és az a gyermeked.

Ahogy említettem is, nem teljes a lista, de most ennyi jutott eszembe 1 héttel Anna szülinapja előtt. Sokat változtam, csiszolódtam egy év alatt, és még nagyon sokat fogok is. Igyekszem jó példát mutatni a gyermekemnek, ugyanakkor előtte is vállalom azt, hogy sok mindenben kell még fejlődnöm, tanulnom, de hála neki és a családomnak ezt a legszeretettelibb támogatás mellett és közegben tehetem és élhetem meg.

Pelenkafrusztráció

Néha kiakadok. Egyre ritkábban, és mint egy sportoló edzve saját türelmemet és gondolkodásomat, a kiakadás utána mindig megállapítom, hogy most már csak két havonta (korábban hetente-kéthetente-havonta , így látom a fejlődést magamon J ) következik be a cérna elszakadása. Eleinte, Anna megszületése után elképesztő lelkiismeretfurdalás gyötört minden egyes aktuális kiakadásom után (milyen anya vagyok én, hogy nem mindenhappymindenszépéscsodálatoséskülönbenisörülnömkénemindennekésafellegekbenjárnom érzéssel élem életem minden pillanatát). Maximalista hozzáállásom átszivárgott természetesen a gyerek körüli teendőkbe és a vele való foglalatosságba is, amin az én drága párom napról-napra igyekszik lazítani. Már egész jó szinten vagyok és belazultam rendesen sok témában, a pelenkafrusztrációnak nevezett kórság azonban még mindig elkap néha.

Ilyenkor mint egy vulkán kitör belőlem hol hangosan, hol csak magamban a „most komolyan tényleg minden nap csak pelenkát cserélek és minden tőlem telhetőt megteszek életem értelméért, de már egy kicsit elegem van, nincs ötletem, hogy mivel kössem le, és különben is, tudom, hogy a milánói Scala-ban fog ezzel a hanggal áriázni majd, ahol örömkönnyekben fogok kitörni, ha hallom, de már SZÉTMEGY AZ AGYAM AZ ORDÍTÁSTÓL, és szeretnék időben hajat mosni, nem csak akkor amikor már csak összekötve hordhatom és akkor is én látom már, hogy egy darabban áll össze, és már két hete tervezem a gyantázást, de hát a borotva is jó barátom, és különben is mindig csak este 11-kor hullafáradtan olvasok el 2 oldalt az aktuális könyvből és MÁR KELL EGY KIS IDŐ MAGAMRA IS!!!” Na hát ezeket a monológokat szépen elő szoktam adni amúgy Ferinek, korábban még én is áriázós hangszínnel, mostanság kicsit halkabban és ritkábban.

És büszke is vagyok magamra, mert az utolsó kettő alkalommal, amikor közeledett a mumus pelenkafrusztrációm, már előre felismertem, nyakoncsíptem és közöltem az éppen kéznél lévő apukával-nagyiva-nagypapival, hogy most nekem kell egy kis idő magamra.

Era barátnőm, akivel éppen a várandóság előtt sodort össze újra az élet, azóta sok mindenben a lelki társam. Ebben is. Ha nála tör elő a kór, én igyekszem valami vidám dologgal, esetleg a saját hasonló állapotommal kizökkenteni az önsajnálatból és a humor és együttérzés kettősével mintegy kézenfogva támogatjuk egymást a nehéz pillanatokban.

Mert vannak nehéz pillanatok. Hazudik, aki azt mondja, hogy nem. Ma Era megírta, hogy mehetnékje és bulizhatnékja van J Hurrá, és már ő is barátságot kötött a pelenkafrusztrációval és hol egyik, hol másik, hol mindkét gyerkőcét magával cipelve megoldja a mehetnékjét J A bulit meg majd bepótoljuk együtt valamikor, már meg is beszéltük, hogy időtlen idők múlva majd tejapasztó bulit csinálunk J

Szóval jönnek ám a mumusok szépen, kérdés az, hogy a barátunkká tesszük-e őket. Anna most is kiabál J Cuki nagyon, imád beszélni (nem is tudom, kire üthetett J ). És minden azon múlik, hogy honnan nézzük. Nagy gyakorlatot szerzek manapság az öncoachingban, mert mindennek van más nézőpontja, és eldöntöttem, hogy a humor lesz a legfőbb fegyverem a mumusok ellen. Még a lelkiismeretfurdalás ellen is. Mert hát ugye, ha nem a gyerekkel vagyunk, hanem magunkra szánunk időt, akkor azért furdal, ha meg nem érezzük tevékenynek magunkat a szakmánkban, akkor meg azért. ÁÁÁÁÁ szép is ez na. Ha magamra szánok időt, elszaladok barátnőzni-kávézni, szebbé teszem magamat, elvonulok olvasni, írni, rajzolni stb. , mindig újult erővel veszem az akadályokat és élvezem a történéseket.

Tegnap este, amikor Anna elaludt, elsettenkedtem az ágyból hajat mosni, na hát mire kijöttem a zuhanyzóból úgy sírt, hogy apukája sem tudta megnyugtatni. Én meg bugyi-melltartó kombinációban vizes hajjal rohantam. Megnyugodott, vidám lett, játszani akart és én mint egy vizisellő játszottam vele az ágyban. És már nem volt lelkiismeret-furdalásom. Igenis jogom van a tiszta hajhoz és az ápoltsághoz. Jogom van feltöltődni és nőnek érezni magamat. Nem csak anyának, hanem NŐNEK! Jogom van ahhoz, hogy azzal, hogy magamra szánok időt, és nem mint egy mártír feláldozom magamat, az időmet, az energiámat teljes egészében, azt gondolva, hogy ez a jó a gyereknek, feltöltődni, kiteljesedni és az anyaságot a nőiességem egy szeleteként és boldog szeleteként megélni.  Anna megkapta az érzelmi biztonságot én meg korábbi feszület-karótnyelt-mindentélérekellállítani-és-mindentszabályszerintkellvégezni mentalitásom helyett nevetve játszottam vele az ágyban. Örültem neki, annak, hogy kacagva igyekszik lépkedni az ágyon, ahogy tartom a kezét, örültem a frissen mosott hajamnak és persze annak is, hogy miután 10 körül elaludt még tudtam olvasni egy kicsit.

A héten még randióráink is lesznek J Amikor a nagyik kényeztetik Annát, mindig beiktatunk Ferivel pár órát csak magunknak. És nem otthon. Nehogy elcsábuljak és meghallva a babát rohanjak, vagy kontrolláljam a nagyikat. Elmegyünk itthonról és teljesen kikapcsolom az agyamat. És amióta ezt csináljuk, nem csak több energiám és türelmem, humorom van, de magasabb szintre emeltük a párkapcsolatunkat is.

Kedves Pelenkafrusztráció és rokonaid! Örülök, hogy jöttetek és próbára tettetek, fejlesztettek és újabb rokonaitokat külditek mindig hozzám vendégségbe, ha ti már nem jöhettek. Még kezdő vagyok, de igyekszem, hogy végleg kiiktassalak benneteket az életemből! És, hogy lássátok milyen jó coachom van, most már én is így kacagok minden kis botlásomon és a fejlődésemen: 

New Start

Január 23-a van, és pont tegnap beszéltük az én drága párommal, hogy hogy szalad az idő, mintha most lett volna karácsony. Az első karácsonyunk volt a kislányunkkal és a lakásdíszítés, sütés-főzés meghitt pillanatai után óriási boldogság volt látni gyermekünk arcán az ünnep miatti örömet.

Már csaknem egy hónap eltelt 2016-ból. Év elején az internetet és a tv-műsorokat is elárasztották az újévi fogadalmakkal és az évtervezéssel kapcsolatos témák.

Évek óta nem érzem már a szilveszter jelentőségét és varázsát. Elkezdtem függetleníteni magamat a naptár szerinti tervezéstől, lezárástól és főleg amióta Annácska megérkezett hozzánk, sokkal jobban kezdtem figyelni magamat, szervezetem ritmusát. Nem minden nap ugyanolyan hatékony (bár ez kisgyerek nélkül is így van :) ). Van, hogy felpörgök, mint egy duracell-nyuszi, egy nap alatt megcsinálok annyi mindent, mint máskor egy hét alatt, máskor meg eltelik egy-két nap, hogy lelassul minden, mást és máshogy élek meg.

Nehéz volt ezt elfogadni. Maximalista hozzáállásom és a családból hozott aktív dolgozói, vállalkozói minta után, mélyen belém égett az, hogy akkor vagyok hasznos/jó/hatékony/produktív/értékes/stb., ha folyamatosan csinálok valamit/dolgozok/tervezem a jövőmet/aktív vagyok/ stb. Folyamatos tevékenység kényszerem volt. Minden percemben tudat alatt azt vizsgáltam, hogy amit csinálok, az mennyire járul hozzá a jövőm építéséhez, a céljaim eléréséhez, a fejlődésemhez.

A karrierépítés egyik óriási veszélye és csapdája a nők egy részénél, hogy hogy szállunk ki, hogy tartunk szünetet, mi lesz, ha lemaradunk valamiről, mintha folyamatosan egy belső erő hajtana afelé minket, hogy „mindig” építenünk kell a karrierünket, hogy tartsunk valami felé.

És hol marad az élet puszta élvezete??? Hát ebben a gondolkodásmódban és életben nem volt.

Nagyon nehéz volt ettől a gondolkodásmódtól és szokástól megszabadulnom. Nem újévi fogadalomként ment. Nem ment egyik pillanatról a másikra. Apró pici, sokszor nagyon nehéz lépések sorozata hozta nagyon lassan az eredményt. És ami biztos, hogy még mindig sok munkám lesz azzal, hogy ebben a témában fejlődjek.

A legfőbb segítségem ebben az anyává válás volt. Amikor éjszakánként 15-20-szor ! kelünk fel cicire tenni a babát (ha mellettünk fekszik, kicsit kevésbé fárasztó :) ) , utána nem bűn napközben egy fél órát szunyókálni, vagy aludni egyben két órát, ha a nagyi elviszi sétálni a babát. Nem kell lelkiismeret furdalást éreznem, ha nem minden azonnal van meg (vasalás, ügyintézés, stb.).

A társam, Feri tanított meg arra, hogy mennyivel boldogabban lehet élni, ha felvesszük a természet ritmusát. A galambtenyésztés során figyelve a tetteit, szavait kezdtem azt meg- és felismerni, hogy a mai modern, rohanó világban is lehet nyugalomban, harmóniában, sikeresen és önmegvalósítva élni, ha felvesszük a „saját természetritmusukat”. Ő így él, és már mi is. Mindenben követi a saját ritmusát, érzéseit, és azt gondolom ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ő a legsikeresebb a saját területén jelenleg az országban. Alázattal és szeretettel simul bele a mindennapokba, de ugyanakkor nála tudatosabb embert még nem ismertem. Tudja és érzi, hogy mit akar, mi a célja, hiszi, hogy el fogja érni, de az a nyugalom és harmónia ami belőle árad össze sem hasonlítható azzal a képpel, amit a korábbi rengeteg önfejlesztő tréning és könyv által sugallt „sikerember”-kép mutatott számomra. A tréningek és könyvek hasznosak, én is rengeteget olvasok (a körülményekhez képest :) ), de nem sok olyan anyaggal találkoztam eddig, melyben a technikák gyakorlása ne vitte volna el a fókuszt arról, hogy önmagunk legyünk.

Most, hogy lassan már január vége van, igaz, hogy szorgalmasan még tavaly év végén megcsináltam az évrendező füzet gyakorlatait (www.yearcompass.com-ról ingyen letölthető), de úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy kőbe vésve, a jelenlegi gondolkodásommal bekorlátoznám az idei évet, csak azt tűzöm ki, hogy életem minden egyes pillanatában hallgatok a szívemre, tisztán, nyíltan kommunikálok minden helyzetben, felvállalva a véleményemet, és boldogan élem meg a mindennapok örömét.

Ez nem jelent tudatosságnélküliséget, ahogy Ferinél látom, inkább a tudatosság egy magasabb szintjét, ami túlmutat a papírra vetett, ugyanakkor hasznos terveken, és ami megadja az életnek azt a lehetőséget, hogy a legjobbat adja minden helyzetben.

Kőkemény tervezős mentalitásomnak ez valami megfoghatatlan volt, de igyekeztem úrrá lenni a tervetlenség-érzésből fakadó frusztrációmon, és lám-lám eltelt három hét az évből, és sok-sok olyan dolog történik nap mint nap, ami egyre közelebb repíti a kis családomat a vágyaink és céljaink felé, egyre több olyan helyzet jön, mely megmutatja, hogy igenis képesek vagyunk bármire, és azok az emberek maradnak és gyűlnek körénk, akik hasonlóan gondolkodva örömmel vesznek részt a saját és mások életében is.

És ebben hol van a karrierépítés? Talán ha a szót helyettesítjük életépítéssel, akkor már azt hiszem, hogy minden pillanatában :), így átminősül az üzleti karrier fogalma is, és női szerepeink megélésével, a gyermekeinkkel töltött pillanatokkal egy olyan életet építhetünk fel, ami már túlmutat bármilyen üzleti sikeren, és aminek ugyanakkor bármilyen üzleti siker is a részese lehet.