New Start

Január 23-a van, és pont tegnap beszéltük az én drága párommal, hogy hogy szalad az idő, mintha most lett volna karácsony. Az első karácsonyunk volt a kislányunkkal és a lakásdíszítés, sütés-főzés meghitt pillanatai után óriási boldogság volt látni gyermekünk arcán az ünnep miatti örömet.

Már csaknem egy hónap eltelt 2016-ból. Év elején az internetet és a tv-műsorokat is elárasztották az újévi fogadalmakkal és az évtervezéssel kapcsolatos témák.

Évek óta nem érzem már a szilveszter jelentőségét és varázsát. Elkezdtem függetleníteni magamat a naptár szerinti tervezéstől, lezárástól és főleg amióta Annácska megérkezett hozzánk, sokkal jobban kezdtem figyelni magamat, szervezetem ritmusát. Nem minden nap ugyanolyan hatékony (bár ez kisgyerek nélkül is így van :) ). Van, hogy felpörgök, mint egy duracell-nyuszi, egy nap alatt megcsinálok annyi mindent, mint máskor egy hét alatt, máskor meg eltelik egy-két nap, hogy lelassul minden, mást és máshogy élek meg.

Nehéz volt ezt elfogadni. Maximalista hozzáállásom és a családból hozott aktív dolgozói, vállalkozói minta után, mélyen belém égett az, hogy akkor vagyok hasznos/jó/hatékony/produktív/értékes/stb., ha folyamatosan csinálok valamit/dolgozok/tervezem a jövőmet/aktív vagyok/ stb. Folyamatos tevékenység kényszerem volt. Minden percemben tudat alatt azt vizsgáltam, hogy amit csinálok, az mennyire járul hozzá a jövőm építéséhez, a céljaim eléréséhez, a fejlődésemhez.

A karrierépítés egyik óriási veszélye és csapdája a nők egy részénél, hogy hogy szállunk ki, hogy tartunk szünetet, mi lesz, ha lemaradunk valamiről, mintha folyamatosan egy belső erő hajtana afelé minket, hogy „mindig” építenünk kell a karrierünket, hogy tartsunk valami felé.

És hol marad az élet puszta élvezete??? Hát ebben a gondolkodásmódban és életben nem volt.

Nagyon nehéz volt ettől a gondolkodásmódtól és szokástól megszabadulnom. Nem újévi fogadalomként ment. Nem ment egyik pillanatról a másikra. Apró pici, sokszor nagyon nehéz lépések sorozata hozta nagyon lassan az eredményt. És ami biztos, hogy még mindig sok munkám lesz azzal, hogy ebben a témában fejlődjek.

A legfőbb segítségem ebben az anyává válás volt. Amikor éjszakánként 15-20-szor ! kelünk fel cicire tenni a babát (ha mellettünk fekszik, kicsit kevésbé fárasztó :) ) , utána nem bűn napközben egy fél órát szunyókálni, vagy aludni egyben két órát, ha a nagyi elviszi sétálni a babát. Nem kell lelkiismeret furdalást éreznem, ha nem minden azonnal van meg (vasalás, ügyintézés, stb.).

A társam, Feri tanított meg arra, hogy mennyivel boldogabban lehet élni, ha felvesszük a természet ritmusát. A galambtenyésztés során figyelve a tetteit, szavait kezdtem azt meg- és felismerni, hogy a mai modern, rohanó világban is lehet nyugalomban, harmóniában, sikeresen és önmegvalósítva élni, ha felvesszük a „saját természetritmusukat”. Ő így él, és már mi is. Mindenben követi a saját ritmusát, érzéseit, és azt gondolom ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ő a legsikeresebb a saját területén jelenleg az országban. Alázattal és szeretettel simul bele a mindennapokba, de ugyanakkor nála tudatosabb embert még nem ismertem. Tudja és érzi, hogy mit akar, mi a célja, hiszi, hogy el fogja érni, de az a nyugalom és harmónia ami belőle árad össze sem hasonlítható azzal a képpel, amit a korábbi rengeteg önfejlesztő tréning és könyv által sugallt „sikerember”-kép mutatott számomra. A tréningek és könyvek hasznosak, én is rengeteget olvasok (a körülményekhez képest :) ), de nem sok olyan anyaggal találkoztam eddig, melyben a technikák gyakorlása ne vitte volna el a fókuszt arról, hogy önmagunk legyünk.

Most, hogy lassan már január vége van, igaz, hogy szorgalmasan még tavaly év végén megcsináltam az évrendező füzet gyakorlatait (www.yearcompass.com-ról ingyen letölthető), de úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy kőbe vésve, a jelenlegi gondolkodásommal bekorlátoznám az idei évet, csak azt tűzöm ki, hogy életem minden egyes pillanatában hallgatok a szívemre, tisztán, nyíltan kommunikálok minden helyzetben, felvállalva a véleményemet, és boldogan élem meg a mindennapok örömét.

Ez nem jelent tudatosságnélküliséget, ahogy Ferinél látom, inkább a tudatosság egy magasabb szintjét, ami túlmutat a papírra vetett, ugyanakkor hasznos terveken, és ami megadja az életnek azt a lehetőséget, hogy a legjobbat adja minden helyzetben.

Kőkemény tervezős mentalitásomnak ez valami megfoghatatlan volt, de igyekeztem úrrá lenni a tervetlenség-érzésből fakadó frusztrációmon, és lám-lám eltelt három hét az évből, és sok-sok olyan dolog történik nap mint nap, ami egyre közelebb repíti a kis családomat a vágyaink és céljaink felé, egyre több olyan helyzet jön, mely megmutatja, hogy igenis képesek vagyunk bármire, és azok az emberek maradnak és gyűlnek körénk, akik hasonlóan gondolkodva örömmel vesznek részt a saját és mások életében is.

És ebben hol van a karrierépítés? Talán ha a szót helyettesítjük életépítéssel, akkor már azt hiszem, hogy minden pillanatában :), így átminősül az üzleti karrier fogalma is, és női szerepeink megélésével, a gyermekeinkkel töltött pillanatokkal egy olyan életet építhetünk fel, ami már túlmutat bármilyen üzleti sikeren, és aminek ugyanakkor bármilyen üzleti siker is a részese lehet.