Pelenkafrusztráció

Néha kiakadok. Egyre ritkábban, és mint egy sportoló edzve saját türelmemet és gondolkodásomat, a kiakadás utána mindig megállapítom, hogy most már csak két havonta (korábban hetente-kéthetente-havonta , így látom a fejlődést magamon J ) következik be a cérna elszakadása. Eleinte, Anna megszületése után elképesztő lelkiismeretfurdalás gyötört minden egyes aktuális kiakadásom után (milyen anya vagyok én, hogy nem mindenhappymindenszépéscsodálatoséskülönbenisörülnömkénemindennekésafellegekbenjárnom érzéssel élem életem minden pillanatát). Maximalista hozzáállásom átszivárgott természetesen a gyerek körüli teendőkbe és a vele való foglalatosságba is, amin az én drága párom napról-napra igyekszik lazítani. Már egész jó szinten vagyok és belazultam rendesen sok témában, a pelenkafrusztrációnak nevezett kórság azonban még mindig elkap néha.

Ilyenkor mint egy vulkán kitör belőlem hol hangosan, hol csak magamban a „most komolyan tényleg minden nap csak pelenkát cserélek és minden tőlem telhetőt megteszek életem értelméért, de már egy kicsit elegem van, nincs ötletem, hogy mivel kössem le, és különben is, tudom, hogy a milánói Scala-ban fog ezzel a hanggal áriázni majd, ahol örömkönnyekben fogok kitörni, ha hallom, de már SZÉTMEGY AZ AGYAM AZ ORDÍTÁSTÓL, és szeretnék időben hajat mosni, nem csak akkor amikor már csak összekötve hordhatom és akkor is én látom már, hogy egy darabban áll össze, és már két hete tervezem a gyantázást, de hát a borotva is jó barátom, és különben is mindig csak este 11-kor hullafáradtan olvasok el 2 oldalt az aktuális könyvből és MÁR KELL EGY KIS IDŐ MAGAMRA IS!!!” Na hát ezeket a monológokat szépen elő szoktam adni amúgy Ferinek, korábban még én is áriázós hangszínnel, mostanság kicsit halkabban és ritkábban.

És büszke is vagyok magamra, mert az utolsó kettő alkalommal, amikor közeledett a mumus pelenkafrusztrációm, már előre felismertem, nyakoncsíptem és közöltem az éppen kéznél lévő apukával-nagyiva-nagypapival, hogy most nekem kell egy kis idő magamra.

Era barátnőm, akivel éppen a várandóság előtt sodort össze újra az élet, azóta sok mindenben a lelki társam. Ebben is. Ha nála tör elő a kór, én igyekszem valami vidám dologgal, esetleg a saját hasonló állapotommal kizökkenteni az önsajnálatból és a humor és együttérzés kettősével mintegy kézenfogva támogatjuk egymást a nehéz pillanatokban.

Mert vannak nehéz pillanatok. Hazudik, aki azt mondja, hogy nem. Ma Era megírta, hogy mehetnékje és bulizhatnékja van J Hurrá, és már ő is barátságot kötött a pelenkafrusztrációval és hol egyik, hol másik, hol mindkét gyerkőcét magával cipelve megoldja a mehetnékjét J A bulit meg majd bepótoljuk együtt valamikor, már meg is beszéltük, hogy időtlen idők múlva majd tejapasztó bulit csinálunk J

Szóval jönnek ám a mumusok szépen, kérdés az, hogy a barátunkká tesszük-e őket. Anna most is kiabál J Cuki nagyon, imád beszélni (nem is tudom, kire üthetett J ). És minden azon múlik, hogy honnan nézzük. Nagy gyakorlatot szerzek manapság az öncoachingban, mert mindennek van más nézőpontja, és eldöntöttem, hogy a humor lesz a legfőbb fegyverem a mumusok ellen. Még a lelkiismeretfurdalás ellen is. Mert hát ugye, ha nem a gyerekkel vagyunk, hanem magunkra szánunk időt, akkor azért furdal, ha meg nem érezzük tevékenynek magunkat a szakmánkban, akkor meg azért. ÁÁÁÁÁ szép is ez na. Ha magamra szánok időt, elszaladok barátnőzni-kávézni, szebbé teszem magamat, elvonulok olvasni, írni, rajzolni stb. , mindig újult erővel veszem az akadályokat és élvezem a történéseket.

Tegnap este, amikor Anna elaludt, elsettenkedtem az ágyból hajat mosni, na hát mire kijöttem a zuhanyzóból úgy sírt, hogy apukája sem tudta megnyugtatni. Én meg bugyi-melltartó kombinációban vizes hajjal rohantam. Megnyugodott, vidám lett, játszani akart és én mint egy vizisellő játszottam vele az ágyban. És már nem volt lelkiismeret-furdalásom. Igenis jogom van a tiszta hajhoz és az ápoltsághoz. Jogom van feltöltődni és nőnek érezni magamat. Nem csak anyának, hanem NŐNEK! Jogom van ahhoz, hogy azzal, hogy magamra szánok időt, és nem mint egy mártír feláldozom magamat, az időmet, az energiámat teljes egészében, azt gondolva, hogy ez a jó a gyereknek, feltöltődni, kiteljesedni és az anyaságot a nőiességem egy szeleteként és boldog szeleteként megélni.  Anna megkapta az érzelmi biztonságot én meg korábbi feszület-karótnyelt-mindentélérekellállítani-és-mindentszabályszerintkellvégezni mentalitásom helyett nevetve játszottam vele az ágyban. Örültem neki, annak, hogy kacagva igyekszik lépkedni az ágyon, ahogy tartom a kezét, örültem a frissen mosott hajamnak és persze annak is, hogy miután 10 körül elaludt még tudtam olvasni egy kicsit.

A héten még randióráink is lesznek J Amikor a nagyik kényeztetik Annát, mindig beiktatunk Ferivel pár órát csak magunknak. És nem otthon. Nehogy elcsábuljak és meghallva a babát rohanjak, vagy kontrolláljam a nagyikat. Elmegyünk itthonról és teljesen kikapcsolom az agyamat. És amióta ezt csináljuk, nem csak több energiám és türelmem, humorom van, de magasabb szintre emeltük a párkapcsolatunkat is.

Kedves Pelenkafrusztráció és rokonaid! Örülök, hogy jöttetek és próbára tettetek, fejlesztettek és újabb rokonaitokat külditek mindig hozzám vendégségbe, ha ti már nem jöhettek. Még kezdő vagyok, de igyekszem, hogy végleg kiiktassalak benneteket az életemből! És, hogy lássátok milyen jó coachom van, most már én is így kacagok minden kis botlásomon és a fejlődésemen: