2014. november 20., csütörtök

Női karrier coaching a Kisbabámért

Hát ez is eljött, hogy végre ebben a témában leülök a laptop elé. Nem is értem, miért éppen most, hiszen az éppen félhordó méretű pocakomban próbálom megemészteni az uzsonnát, és a nem éppen kellemes emésztési zavarral küzdök. De hát félig sumo-bajnokos érzetemmel is számtalanszor nyúlok a hasamhoz, hogy a kis Puncis Angyalkát simogassam, néha megkérve arra, hogy valahogy helyezkedjen úgy, hogy ne durranjak szét a teltségérzettől.
Szóval elkezdtem ezt az anyagot. Közel két hete, Andi, az ELTE-s tanárom írt egy emailt, hogy jelenlegi állapotomban esetleg kezdhetnék valamit ezzel a nőcis témával, mondván elég sok blokkom feloldódott az elmúlt időszakban, és hátha másoknak is jól jönnek ezek a tapasztalatok. Nem tudom, hogy bárki ebből fog-e valamit is hasznosítani, mindenesetre érdekes érzések és tapasztalatok birtokában talán saját magam számára is egy jó kis terápia lesz, ha néha kiadom magamból a dolgokat, persze csak írás formájában.
Hála Andinak, közel két hetes rágódás után átfuttattam magamon, hogy tulajdonképpen nincs mitől tartanom, és így, várva a kis Angyalkánkat közelinek is érzem magamhoz a női témákat.
Az elmúlt egy évben szinte folyamatosan a várandós-gyermeknevelős-és mellette karrierépítős ismerősök tömegébe botlottam, látva sok-sok követendő, elrettentő, átgondolandó és továbbfejlesztendő mintát általuk.
Angyalka (születendő nevén Pintér Anna Enikő)  úgy döntött, hogy jönni akar hozzánk, leendő szüleihez.
Hosszú és rögös volt az út odáig, hogy megértem (megértem? ) az anyaságra, be tudtam fogadni magamba egy új születendő lelket, megengedtem azt az érzést, amit vallásos körökben úgy fogalmaznak „legyen meg a Te akaratod”.


Kedves Angyalka, most, hogy bennem élsz, és érzel már fontosnak tartom, hogy tudd, anyukádnak lelke sötét bugyrait kellett ahhoz megjárni, hogy részben már megtisztulva a magára pakolt vastag rétegektől, örömmel és kíváncsisággal, de néha még aggodalommal telve várja érkezésedet. Apukád egy csodálatos ember, a szerelmem, aki már első találkozásunkkor tudta, hogy hamarosan jönni fogsz, és aki végtelen türelemmel és szeretettel várta ki azt a pillanatot, amikor én is készen állok arra, hogy velünk lehess.
A gondolataim neked is szólnak majd, te is nőként fogod élni életedet, és bízom benne, hogy adnak egy kis útravalót itt a Földön.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése