Hát ez is eljött, hogy végre
ebben a témában leülök a laptop elé. Nem is értem, miért éppen most, hiszen az
éppen félhordó méretű pocakomban próbálom megemészteni az uzsonnát, és a nem
éppen kellemes emésztési zavarral küzdök. De hát félig sumo-bajnokos érzetemmel
is számtalanszor nyúlok a hasamhoz, hogy a kis Puncis Angyalkát simogassam,
néha megkérve arra, hogy valahogy helyezkedjen úgy, hogy ne durranjak szét a
teltségérzettől.
Szóval elkezdtem ezt az
anyagot. Közel két hete, Andi, az ELTE-s tanárom írt egy emailt, hogy jelenlegi
állapotomban esetleg kezdhetnék valamit ezzel a nőcis témával, mondván elég sok
blokkom feloldódott az elmúlt időszakban, és hátha másoknak is jól jönnek ezek
a tapasztalatok. Nem tudom, hogy bárki ebből fog-e valamit is hasznosítani,
mindenesetre érdekes érzések és tapasztalatok birtokában talán saját magam
számára is egy jó kis terápia lesz, ha néha kiadom magamból a dolgokat, persze
csak írás formájában.
Hála Andinak, közel két hetes
rágódás után átfuttattam magamon, hogy tulajdonképpen nincs mitől tartanom, és
így, várva a kis Angyalkánkat közelinek is érzem magamhoz a női témákat.
Az elmúlt egy évben szinte
folyamatosan a várandós-gyermeknevelős-és mellette karrierépítős ismerősök
tömegébe botlottam, látva sok-sok követendő, elrettentő, átgondolandó és
továbbfejlesztendő mintát általuk.
Angyalka (születendő nevén
Pintér Anna Enikő) úgy döntött, hogy
jönni akar hozzánk, leendő szüleihez.
Hosszú és rögös volt az út
odáig, hogy megértem (megértem? ) az anyaságra, be tudtam fogadni magamba egy
új születendő lelket, megengedtem azt az érzést, amit vallásos körökben úgy
fogalmaznak „legyen meg a Te akaratod”.
Kedves Angyalka, most, hogy
bennem élsz, és érzel már fontosnak tartom, hogy tudd, anyukádnak lelke sötét
bugyrait kellett ahhoz megjárni, hogy részben már megtisztulva a magára pakolt
vastag rétegektől, örömmel és kíváncsisággal, de néha még aggodalommal telve
várja érkezésedet. Apukád egy csodálatos ember, a szerelmem, aki már első
találkozásunkkor tudta, hogy hamarosan jönni fogsz, és aki végtelen türelemmel
és szeretettel várta ki azt a pillanatot, amikor én is készen állok arra, hogy
velünk lehess.
A gondolataim neked is
szólnak majd, te is nőként fogod élni életedet, és bízom benne, hogy adnak egy
kis útravalót itt a Földön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése