Personal Branding

Egy barna pocakos nadrágban és egy lila v-nyakú pólóban most elgondolkodtam, hogy ha valaki, aki a korábbi – pénzügyi területen eltöltött 9 éves – időszakomból látna, mit gondolna. És nem amiatt, mert a véleménye és az arckifejezése befolyásolná későbbi itthoni öltözetemet, hanem pusztán azért, mert kíváncsi lennék, hogy az illető az igazi énemet látta bennem, vagy csak a szakmámhoz, életszakaszomhoz passzoló ruházatomat és a lelkemre öltött aktuális kosztümöt?

Egyre többet hallani arról, hogy személyes márkát kell felépíteni, hogy a karrierben az tud érvényesülni, aki valamilyen módon márkázza magát stb. Egy két hete tartott előadásomra készülve is átolvastam jó pár erről szóló cikket, és ha éppen 5-6 évvel fiatalabb és tapasztalatlanabb lennék (az azóta megélt dolgok hiányoznának az életemből), akkor a piacon érvényesülni és jó benyomást teremteni akaró „áruként” azonnal görcsös „márkaépítésbe” kezdenék.

„Szakmai piaci termékként” és nőként is elképesztő nyomás nehezedik ránk a sugalmazott és sokszor illúzióként elérhetetlen álomnak tűnő képek miatt.

A karriertervezést már sokan várandósan kezdik leendő gyermeküknél, hiszen lehet, hogy a kiválasztott bölcsibe, óvodába várólista van. Kisgyermekes barátnőim mesélik, hogy már 3-4 éves korban elkezdődik a versengés az éppen aktuális mesefigurák gyűjtésében. Óriási üzlet a baba- és gyermekruházat is.

Nem arról van szó, hogy ne legyünk igényesek, ápoltak. Ami döntően nem pénz kérdése. A kérdés az, hogy mire vágyunk valójában? És ennek tudatában vagyunk-e? Mert a ránk nehezedő elvárások és a környezetünkben tapasztalt megoldások közt végletek is lehetnek, és kérdés az, hogy ebben a káoszban megtaláljuk-e azt, amire mi igazán vágyunk?

Volt olyan korszakom, amikor nem léptem ki az utcára magassarkú-kiskosztüm-smink-belőtt haj-minden tökéletes körülöttem érzés-szakamilag sikeres vagyok kép nélkül. És otthon is iszonyatos energiákat emésztett fel ennek a képnek a fenntartása, mert belül közel sem erre vágytam. De megéltem, meg kellett élnem és most építkezem a tapasztalatokból.

Aztán volt olyan is, miután a korábbi álarcba beleuntam, hogy ki sem mozdultam hosszú ideig, és házi tréningruhában, összekötött hajjal, smink nélkül, közel sem a csábító díva képét mutatva éltem meg, azt hogy most ez esik jól.

Kipróbáltam a végleteket és vívódva igyekeztem kiszakadni az elvárásokból és megtalálni saját nőiességemet, és ezáltal vállalva az igazi saját magamat, az igazi utat. Azt az utat, ahol már a mostani barna pocakosnadrágban és lila pólóban, enyhe sminkkel is gyönyörű nőnek érzem magamat, azt, ahol ha úgy van kedvem (mint pl. tegnap) kimegyek a piacra a rózsaszín tréningruhámban összekötött hajjal és mosolyogva veszem a gyümölcsöt, és kíváncsian beszélgetek az árusokkal, és azt, ahol a párom olyan nőnek lát, aki növekvő pocakkal, háborúzó hormonokkal is gyönyörű és kívánatos, ahol sírhatok, néha bebújhatok lelki csigaházamba, ahol lehetek önfeledt boldog attól, ha találok csillogó gyöngyöket a házi készítésű karácsonyfa díszekhez, és ahol azok, akik szeretnek megértik, hogy most nekem a várandóság és a babavárás a boldogság és a karrierépítés.

És ebbe már belefér az, hogy személyes márkánk már tényleg egy személyes márka, az igazi énünk. Itt már nem kell görcsösen ideális képet mutatni kismamaként. Ha olyan az alkatod, lehet, hogy 20 kilót fogsz hízni, ha más, akkor meg lehet, hogy csak 8-at. Lehet, hogy szeretsz otthon is divatosan öltözködni és sminkelni, lehet, hogy nem, lehet, hogy aktívan vagy boldog a várandóság alatt, lehet, hogy a nyugalomtól. És akkor mi van? Különbözőek vagyunk, és olyan jó lenne már, ha hagynánk egymást elvárások nélkül élni a maga teljességében és boldogságában. Talán ehhez lehet az első lépés az, ha mi magunk kezdünk el kilépni az elvárás-világból….

Drága Puncis Angyalka, tudom, hogy érzed, amit gondolok és már azt is tudom, hogy hallasz :-) mert tegnap zenét hallgattunk apukáddal, és majd kiugrottál a pocakomból. Ott hallgatóztál kis lakásod oldalán, hogy utána ütemesen rugdoshass apa tenyerébe.

Tudd, hogy már most úgy szeretünk, ahogy vagy. Úgysem véletlen, hogy hozzánk jössz, biztosan tudod már, hogy mennyi mindent fogunk egymástól tanulni. Úgy akarunk felkészülni a fizikális megérkezésedre, hogy megélt tapasztalatainkból merítve, mégis elfogadással és toleranciával kísérjünk utadon majd. Válj azzá, aki lenni akarsz, mi ehhez akarunk biztos alapot adni neked, és bízunk benne, hogy saját példánkkal majd meg tudjuk mutatni, hogy ha a szívedre hallgatsz, csodák várnak rád itt a Földön.